A Külső-Somogyi dombság északi részén, a Balatontól körülbelül 10 kilométerre délre, a déli part legmagasabb és a megye harmadik legmagasabb pontjának számító 311 méteres Gyugy-háttól délre, két észak-déli irányú völgyben fekszik. Zsáktelepülés, közúton a Kaposvár-Szántód közti 6505-ös útról leágazó 65 116-os számú mellékúton, illetve közvetlenül az M7-es autópálya felől érhető el. A szomszédos községek: Kőröshegy, Zala, Lulla, Balatonendréd, Kereki és Pusztaszemes.

Neve a „kőoszlop, határkő” jelentésű bálvány főnévből származik: „bálványos falu, vagyis olyan falu, amelynek nevezetessége valamely oszlop” – írja Várkonyi Imre Somogy megye helységneveinek rendszere című könyvében.

A település a törökök kiűzése után, a 18. században indult gyorsabb fejlődésnek, ekkoriban 300 lakosa volt. 1848-ban a falu jegyzőjének vezetésével 69 férfi állt be nemzetőrnek. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a bécsi Satzger család hozott létre majorságot és építkezett a községben. Van olyan forrás, amely szerint 1866-ban Bálványoson nyílt meg Somogy vármegye első óvodája, bár más forrás szerint 1867-ben a berzencei volt az első.

Bálványos és környéke már a honfoglalást megelőző időkben is lakott hely lehetett, amit a területén előkerült bronz fibula is bizonyít. A legenda szerint Koppány menekülő, maradék hadainak nyújtott menedéket. 1001-ben említi Baluvanis alakban írva a pannonhalmi apátság alapítólevele. A tihanyi apátság 1055-ös alapítólevelében Baluvana írásmóddal lovak legeltetésére alkalmas területként szerepel.
Bálványost Szent István király a Pannonhalmi apátságnak adományozta. Neve előfordul Szent László király összeíró levelében is, a somogyi részbirtokok között, és IX. Gergely pápa 1232. évi bullájában is említés van róla. 1229-ben a Lőrinte nemzetségnek és a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai, 1358-ban pedig a tihanyi apátság birtokai között szerepelt. 1431-ben a vránai perjelség, 1473-ban a nagy-pói Bálványosi család és a székesfehérvári János-lovagok voltak birtokosai. 1488-ban Bálványosi György örökös nélküli halála után Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei és Endrédi Somogyi Bernát nyerték adományul. 1512-ben Bálványos egy részét Perneszi Pál fia Imre nyerte adományul II. Ulászló magyar királytól. 1545-ben enyingi Török János telepített ide protestáns jobbágyokat.

A 20. század elején Somogy vármegye Tabi járásához tartozott, és ekkor 1540-en lakták. 1910-ben 1319 lakosából 1303 magyar volt, ebből 837 református, 440 római katolikus, 30 pedig evangélikus. Később Horthy Miklós vadászterülete lett a vadban gazdag vidék, ő építette ki a műutat a faluig. A második világháborút követően lakóinak száma megfogyatkozott. Ma főleg a közeli Balaton-parti településekre jár dolgozni a lakosság, illetve egyéni gazdálkodást folytat. A 20. század elején a községhez tartozott Csege-puszta is.

A település nevezetességei:
• Római katolikus templom, amely az 1780-as években épült, barokk stílusban. Szent Gábor főangyal tiszteletére szentelték.
• Református templom, amely Somogy megye legnagyobb és legkülönlegesebb szerkezetű református temploma a hívek adományából, dombtetőn épült 1836-ban.
• Satzger- (vagy Takács-) kastély, melyet Satzger Keresztély Dániel 1853-ban építette.

.